Barbár fatolvajok a Tisza mentén

Szomorú látvány fogadta az erdészeket a napokban a Kőtelek és Nagykörű közötti ártéri erdőben, a tájvédelmi körzetben szanaszét hevertek a méteres átmérőjű, többtonnás, évszázados tölgyfák. Az anyagi kár több millió forint, az eszmei kár pedig még ennél is sokkal nagyobb.

A Közép-Tisza Vidéki Tájvédelmi Körzetben Kőtelek és Nagykörű községek határán, a Tisza folyó partján lévő évszázados tölgyfák barbár pusztítás áldozatává váltak. A Tiszán nagy befogadóképességű csónakkal átkelő elkövetők összesen nyolc hatalmas törzset döntöttek ki motorfűrésszel, amelyek mellmagassági átmérője elérte a 90-100 cm-t és az egyes fák magassága 25-30 méter volt. Ez törzsenként mintegy 10-12 köbméter faanyagnak felel meg.  A vandál módon végzett fakitermeléssel okozott kár értéke első becslések szerint elérheti a 2,5 millió forintot, a természetkárosítás mértéke pedig felbecsülhetetlen. A 100 év körüli tölgyek elpusztítása ügyében a nyomozás megindult – közölte a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége.

– Igazán szomorú látvány fogadott bennünket, amikor felfedeztük, mekkora pusztítást vittek végbe a tolvajok a tájvédelmi körzet területén – mondta el Luzsi József, a Magánerdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnöke. Több millió forint a kár, az eszmei értékről nem is beszélve. Ráadásul mindez értelmetlenül, hiszen a fa túlnyomó részét el sem tudták vinni a rossz szándékkal érkezők. A tolvajok vélhetően a folyó túlsó partjáról érkeztek. Azon a részen, Tiszabő térségében ugyanis jelenleg 24 órában járőröznek a készenléti rendőrök – amit nagyon pozitív dolognak tartok –, így ott nemigen tudnak tüzelőanyaghoz jutni azok, akik mostanáig a környékbeli erdőből lopták a fát. Ezért aztán szervezetten, éjszakánként „kirándultak át” csónakkal a Tisza túlsó partjára, hogy a másik oldal kevésbé őrzött árterén szedjék össze a kályhába valót. Valószínűleg így vetettek szemet a hatalmas tölgyfákra is, melyeket egy éjjel méternyi magasságban vágtak derékba. Azóta jórészt a lombkoronát gallyazták le, s a könnyebben szállítható ágakat vitték el. Legutóbb azonban úgy megzavarták az illegális favágókat, hogy egyikük még a kabátját is hátrahagyta, úgy menekült – mondta a szoljon.hu-nak Luzsi József.

További részletek >>>   
http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kek-hirek/evszazados-tolgyfak-estek-aldozatul-528724


Illegális tölgy irtás a nagykörűi Tiszaparton 

www.greenfo.hu
IM FORESTER
 

NO COMMENT...

IM FORESTER

Meghökkentő ötlet Kassán: faházak állnak a panelek tetején
donkanyar	2013. november 5.
A hagyományos szlovák népi építészet egyedi stílusának állít emléket, ugyanakkor a társadalmi, kulturális változások kontrasztjaira is rá kívánja irányítani a figyelmet az alkotó azzal a három liptói faházzal, amelyet Kassán, a Dargovi hősök lakótelep egyik 12 emeletes panelházának tetején állítottak fel szimbolikus tiszteletadásként.

A faházak a Népi Építészet Emlékműve (PLA) nevet viselő projekt keretében kerültek a kassai bérház tetejére. A projekt ötletgazdája és megvalósítója Tomás Dzadon, egy harmincas évei elején járó, főként térbeli installációkkal foglalkozó szlovák képzőművész, aki szerint a faházak városi környezetbe helyezésének ötlete jó néhány évvel ezelőttre nyúlik vissza. "A vízió 2006-ban született és eredetileg szülővárosomban, Poprádon szerettem volna kivitelezni" – emlékezik honlapján a fiatal művész, aki szerint az alkotás az "elveszített ártatlanságot" szimbolizáló hagyományos építészet és saját gyermekkora valós keretei, a szocialista építészet panelházai közti kontrasztot kívánja érzékeltetni. A projekt keretében három eredeti, természetes környezetében álló liptói, illetve árvai faházat szereltek szét, szállítottak el és szereltek össze ismét Kassán. "Szinte hihetetlen volt számomra, hogy a kassai toronyház 48 bérlőjéből 34 azonnal támogatta az ötletet a fennálló kockázatok ellenére is, ezeket az embereket hősöknek tekintem" – emlékezett Tomás Dzadon, hozzátéve: az az érzése, hogy a projekttel később azokat is sikerült meggyőzni, akik eleinte ellenezték azt. A darabokra szedett három faházat darukkal emelték a 12 emeletes toronyház tetejére és helyben szerelték össze. A helyszín kontrasztjában sajátos képi világot nyújtó térinstallációt acél tartószerkezettel rögzítették a tetőre, annak teljes súlya eléri a negyven tonnát. A faházak a projekt kivitelezői szerint 2015 őszéig maradnak ezen a helyszínen. (MTI) http://www.tervlap.hu/cikk/show/id/2459#!prettyPhoto IM FORESTER

Ebben a házban nem csak a formabontó építészeti stílus és teljesítmény az érdekes, hanem aki lakja...Tiszteletre méltó, hogy figyeltek a fákra, a lehető legkevesebb pusztítással és favágással oldották meg a kérdést!  Rá kell jönnöm, hogy a beton nem is olyan "csúnya"  dolog, csak jól kell használni!
IM FORESTER

Portugál passzívház – katonai betonbunker a dombon? Folyóparton és erdőben mukisz                        2013. november 17. Az épület Portugáliában a Cavado folyó partján helyezkedik el, természetvédelmi területen. A telek nagyjából 4000 m2 és egy régi rom is található itt, amelynek megőrzése fontos volt, sőt az építkezéssel növelni szerették volna a rom értékét. Az épület Portugáliában a Cavado folyó partján helyezkedik el, természetvédelmi területen. A telek nagyjából 4000 m2 és egy régi rom is található itt, amelynek megőrzése fontos volt, sőt az építkezéssel növelni szerették volna a rom értékét. Nagyon fontos volt, hogy az összes fát megtartsák, és a lehető legkevesebb pusztítással épüljön fel az épület. Az építésznek az első látogatás során nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon érzékeny a terület, és jól meg kell választani azt a helyet, ahol épületét megtervezi. A megrendelő számára fontos volt a kilátás, és azt a akarta, hogy eleme legyen az épületnek. Vélhetően ezért választották ezt a hasábformát, amelynek a folyópartra néző rövidebb oldala a nyitott. A tervező tudatosan nem a folyóval párhuzamosan tervezte meg az épületet, mert így a hosszanti hasábforma sokkal inkább a folyóra helyezi a hangsúlyt. Miután döntöttek a helyről, a tervezési program került előtérbe, az igény: kényelem egy házaspár számára, egy gyermekkel, esetleg látogatható funkció, és tárolóhelyiség, ahol a sportoláshoz szükséges kellékek tárolhatók, mivel a család imádja a vízisportot. A régi épület felett nem akar uralkodni a modern épület. A tudatosan alkalmazott öntött beton kapcsolatban áll a növényzettel és a tájba is belesimul. Talán egy régi katonai beton lőállásra emlékeztet külső megjelenésében az épület. Az öntött beton ráerősít arra, hogy kicsit ázottnak és elhasználódottnak tűnjön az épület. Viszont ez előnyére válik az épületnek a tájba való illeszkedése miatt. Térszervezésében az épület nagyvonalú, jól elkülönül az intim zóna és a nappali használatú funkció. A nagy üveg tolóajtókkal az épület megnyílik a természet felé. Nyáron a növényzet nagyon jó árnyékolást biztosít az épületnek és ez által a nagy üvegfelültekre külön árnyékoló szerkezetet nem kellet tervezni, viszont télen a lehulló levelek miatt jelentős szoláris nyereséggel rendelkezik az épület, melynek köszönhetően passzívház szintet értek el. Építészek: Graça Correia és Roberto Ragazzi Elhelyezkedés: Caniçada, Portugálisa Terület: 150 m2 Építész tervezők: Ana Neto Vieira, Susana Silva, Telmo Gomes, Katharina Wiederman, Pedro Gama Tervezés éve: 2003 Megépítés éve: 2006 Képek: Alberto Placido (AP), Juan Rodrigues (JR) & Luis Ferreira Alves (LFA) Forrás és képek: http://www.correiaragazzi.com/ http://www.archdaily.com/1063/ IM FORESTER

Miért a szén a magyar kormányok szent tehene?

2013. február 2.

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a kormány küzd az energiacégek ellen és rezsit csökkent, eközben adónkból és villanyszámlánkból a szénfilléren keresztül milliárdok kerülnek át egy olyan üzemhez, amit mára csak az különböztet meg egy szociális foglalkoztatótól, hogy kéménye van. Mialatt az országban több korszerű, környezetbarát erőmű kénytelen termelés nélkül állni, a Vértesi Erőmű állami támogatással ontja feleslegesen a füstöt. Mindeközben nem épülnek szélerőművek, nincs zöld gazdaságfejlesztés, nincs új megújulóenergia-támogatási rendszer és nem jut forrás arra a távhő-fejlesztésre sem, amely nem 1500 embert, hanem több mint fél millió fogyasztót érintene.

Az Európai Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a kormány 2018-ig újabb 42 milliárd forintot öntsön a szenes erőművek feneketlen zsákjába. A Vértesi Erőmű, az ország egyik legszennyezőbb és legpazarlóbb erőműve, ami az elmúlt másfél évtizedben az adófizetők 150 milliárd forintját tüzelte el, most további 8 év haladékot kapott. Az előző és a jelenlegi kormány is az erőmű 1500 dolgozójára hivatkozik, miközben egyébként életképes iparágak tűnnek el és fiatalok tízezreinek jövője lehetetlenül el.
Az 1957 és 1963 között épült Vértesi Erőmű az ország legrosszabb hatékonysággal üzemelő erőműve, az elégetett szén energiájának mindössze 26%-a hasznosul benne. Így nem is csoda, hogy az eredetileg 2010-re tervezett leállítás kapcsán is már arról lehetett olvasni, hogy „a döntés 10 éve sem lett volna idő előtti”. Az erőmű által elégetett szén fűtőértéke nagyon alacsony, kéntartalma pedig magas, így elégetése nemcsak pazarló, hanem különösen ártalmas is. Az ország utolsó mélyművelésű bányájából, a Márkushegyi Bányaüzemből származó kőszén minőségéről talán mindennél többet mond, hogy a szakmai szlengben sokszor „virágföldnek” nevezik. Az MVM-től néhány évvel ezelőtt kiszivárgott adatok alapján az erőmű a 2000-es években kb. 120 milliárd forint támogatást kapott különböző jogcímeken. Az előző kormány végül döntést hozott arról, hogy 2010. december 31-én az erőmű befejezi a működését, majd hozzákezdenek a bánya és az erőmű rekultivációjához. A fő problémát az jelentette, hogy hogyan biztosítható Oroszlány távfűtése az erőmű nélkül. A megoldást egy kisebb, korszerű biomassza-erőműben látták, ami biztosítja a város hőellátását.

2010-ben az új kabinet egyik első döntéseként megváltoztatta elődje döntését a bezárásról. Az indoklásban az erőmű 1550 munkahelyének megmentésére hivatkoztak, miközben a rekultiváció még évekig biztosított volna munkát szinte mindenkinek. A másik vissza-visszatérő motívum a bányászat hagyományaira és bányászokra való hivatkozás, holott már az ezredfordulón is arról lehetett hallani, hogy a Magyarországon dolgozó bányászok nagy része román vendégmunkás.  Az Európai Bizottság múlt heti döntése értelmében a Márkushegyi Bányaüzem 2014-ig működhet, de az erőművet biomassza (vagyis fa) tüzelésűre alakítva 2018-ig életben tartják. A biomassza alapú termelés azonban további fenntarthatósági aggodalmakat vet fel: az elavult és államilag kistafírozott erőmű teljesen letarolja és kifordítja a helyi piacot, ahol nem lesz hely és nyersanyag a valóban szükséges decentralizált és hatékony kis erőműveknek. Ráadásul pazarlás, ha egy olyan erőműben tüzeljük el a fát, ahol 5 rönk elégetésekor csak 1 hasznosul.

Kormányaink szent tehene a szén.
Az erőmű 1500 dolgozójának munkahelye minden pénzt megér. A helyzetről persze nem az ott dolgozók vagy a bányászok tehetnek, ők csak statisztái a lassan másfél évtizede tartó pazarlásnak. A kérdés csak az, hogy ez megéri-e munkahelyenként 50 millió forintot elkölteni erre. A Gyulai hús vagy a Flextronics (egykori) dolgozóinak biztosan lenne erről véleménye.
Érdekes ellentmondás az is, hogy miközben a kormány küzd az energiacégek ellen és rezsit csökkent, eközben adónkból és villanyszámlánkból (a sokat megénekelt szénfilléren keresztül) milliárdok kerülnek át egy olyan üzemhez, amit mára csak az különböztet meg egy szociális foglalkoztatótól, hogy kéménye van. Mialatt az országban több korszerű, környezetbarát erőmű kénytelen termelés nélkül állni, a Vértesi Erőmű állami támogatással ontja feleslegesen a füstöt. Mindeközben nem épülnek szélerőművek, nincs zöld gazdaságfejlesztés, nincs új megújulóenergia-támogatási rendszer és nem jut forrás arra a távhő-fejlesztésre sem, amely nem 1500 embert, hanem több mint fél millió fogyasztót érintene.
Emellett évek óta minden szakértő arról beszél, mekkora szükség lenne az épületek energetikai korszerűsítésére. Vajon ha ezt a másfélszáz milliárd forintot nem egy kemencébe öntötték volna, hanem ilyen programokra, akkor hány lakás, középület újulhatott volna meg, és mennyi rezsit takarított volna meg a lakosság és az önkormányzatok. És ami még fontosabb: Sok tíz vagy százezer felújítás vajon hány építőipari vállalkozást mentett volna meg a csődtől és hány embernek adott volna munkát. És persze miért ne lehetett volna köztük néhányszáz korábbi bányász. Hiszen a világ változik. Úgy látszik, csak a szén örök…

forrás: Greenfo.hu
Lesták Imre