Miért a szén a magyar kormányok szent tehene?

2013. február 2.

Érdekes ellentmondás, hogy miközben a kormány küzd az energiacégek ellen és rezsit csökkent, eközben adónkból és villanyszámlánkból a szénfilléren keresztül milliárdok kerülnek át egy olyan üzemhez, amit mára csak az különböztet meg egy szociális foglalkoztatótól, hogy kéménye van. Mialatt az országban több korszerű, környezetbarát erőmű kénytelen termelés nélkül állni, a Vértesi Erőmű állami támogatással ontja feleslegesen a füstöt. Mindeközben nem épülnek szélerőművek, nincs zöld gazdaságfejlesztés, nincs új megújulóenergia-támogatási rendszer és nem jut forrás arra a távhő-fejlesztésre sem, amely nem 1500 embert, hanem több mint fél millió fogyasztót érintene.

Az Európai Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a kormány 2018-ig újabb 42 milliárd forintot öntsön a szenes erőművek feneketlen zsákjába. A Vértesi Erőmű, az ország egyik legszennyezőbb és legpazarlóbb erőműve, ami az elmúlt másfél évtizedben az adófizetők 150 milliárd forintját tüzelte el, most további 8 év haladékot kapott. Az előző és a jelenlegi kormány is az erőmű 1500 dolgozójára hivatkozik, miközben egyébként életképes iparágak tűnnek el és fiatalok tízezreinek jövője lehetetlenül el.
Az 1957 és 1963 között épült Vértesi Erőmű az ország legrosszabb hatékonysággal üzemelő erőműve, az elégetett szén energiájának mindössze 26%-a hasznosul benne. Így nem is csoda, hogy az eredetileg 2010-re tervezett leállítás kapcsán is már arról lehetett olvasni, hogy „a döntés 10 éve sem lett volna idő előtti”. Az erőmű által elégetett szén fűtőértéke nagyon alacsony, kéntartalma pedig magas, így elégetése nemcsak pazarló, hanem különösen ártalmas is. Az ország utolsó mélyművelésű bányájából, a Márkushegyi Bányaüzemből származó kőszén minőségéről talán mindennél többet mond, hogy a szakmai szlengben sokszor „virágföldnek” nevezik. Az MVM-től néhány évvel ezelőtt kiszivárgott adatok alapján az erőmű a 2000-es években kb. 120 milliárd forint támogatást kapott különböző jogcímeken. Az előző kormány végül döntést hozott arról, hogy 2010. december 31-én az erőmű befejezi a működését, majd hozzákezdenek a bánya és az erőmű rekultivációjához. A fő problémát az jelentette, hogy hogyan biztosítható Oroszlány távfűtése az erőmű nélkül. A megoldást egy kisebb, korszerű biomassza-erőműben látták, ami biztosítja a város hőellátását.

2010-ben az új kabinet egyik első döntéseként megváltoztatta elődje döntését a bezárásról. Az indoklásban az erőmű 1550 munkahelyének megmentésére hivatkoztak, miközben a rekultiváció még évekig biztosított volna munkát szinte mindenkinek. A másik vissza-visszatérő motívum a bányászat hagyományaira és bányászokra való hivatkozás, holott már az ezredfordulón is arról lehetett hallani, hogy a Magyarországon dolgozó bányászok nagy része román vendégmunkás.  Az Európai Bizottság múlt heti döntése értelmében a Márkushegyi Bányaüzem 2014-ig működhet, de az erőművet biomassza (vagyis fa) tüzelésűre alakítva 2018-ig életben tartják. A biomassza alapú termelés azonban további fenntarthatósági aggodalmakat vet fel: az elavult és államilag kistafírozott erőmű teljesen letarolja és kifordítja a helyi piacot, ahol nem lesz hely és nyersanyag a valóban szükséges decentralizált és hatékony kis erőműveknek. Ráadásul pazarlás, ha egy olyan erőműben tüzeljük el a fát, ahol 5 rönk elégetésekor csak 1 hasznosul.

Kormányaink szent tehene a szén.
Az erőmű 1500 dolgozójának munkahelye minden pénzt megér. A helyzetről persze nem az ott dolgozók vagy a bányászok tehetnek, ők csak statisztái a lassan másfél évtizede tartó pazarlásnak. A kérdés csak az, hogy ez megéri-e munkahelyenként 50 millió forintot elkölteni erre. A Gyulai hús vagy a Flextronics (egykori) dolgozóinak biztosan lenne erről véleménye.
Érdekes ellentmondás az is, hogy miközben a kormány küzd az energiacégek ellen és rezsit csökkent, eközben adónkból és villanyszámlánkból (a sokat megénekelt szénfilléren keresztül) milliárdok kerülnek át egy olyan üzemhez, amit mára csak az különböztet meg egy szociális foglalkoztatótól, hogy kéménye van. Mialatt az országban több korszerű, környezetbarát erőmű kénytelen termelés nélkül állni, a Vértesi Erőmű állami támogatással ontja feleslegesen a füstöt. Mindeközben nem épülnek szélerőművek, nincs zöld gazdaságfejlesztés, nincs új megújulóenergia-támogatási rendszer és nem jut forrás arra a távhő-fejlesztésre sem, amely nem 1500 embert, hanem több mint fél millió fogyasztót érintene.
Emellett évek óta minden szakértő arról beszél, mekkora szükség lenne az épületek energetikai korszerűsítésére. Vajon ha ezt a másfélszáz milliárd forintot nem egy kemencébe öntötték volna, hanem ilyen programokra, akkor hány lakás, középület újulhatott volna meg, és mennyi rezsit takarított volna meg a lakosság és az önkormányzatok. És ami még fontosabb: Sok tíz vagy százezer felújítás vajon hány építőipari vállalkozást mentett volna meg a csődtől és hány embernek adott volna munkát. És persze miért ne lehetett volna köztük néhányszáz korábbi bányász. Hiszen a világ változik. Úgy látszik, csak a szén örök…

forrás: Greenfo.hu
Lesták Imre